2015. október 10., szombat

4. Fejezet - Kerülsz...

A csókunk óta eltelt 2 nap, de még mindig Holmes Chapelben vagyunk. Harry nagymamája, Eleanor, élvezi a fiatalos társaságot. Anne pedig, csak úgy ragyog a boldogságtól, hisz végre a fia is itthon van, az már más kérdés, hogy engem kedvel-e! Szerint van valami problémája, amit számomra Eleanor fejtett meg. Félti a fiát. Nem értem, hogy mitől, hisz csak barátok vagyunk, egyszer csókolóztunk, de egyikőnknek sincs mersze megkezdeni a beszélgetést, erről a témáról. Harry inkább kerüli a társaságom. Ha egy nap beszélünk, 3-4 mondatot, csodának vélhető. Nem tudom, mivel értem el. Az egy dolog, hogy ő se és én se beszélünk a csókunkról, de szerintem, másról beszélhetnénk. Kezdem nagyon unni, ő hozott, ide, de többet beszélek a családjával, mint vele. A telefonom rezegni kezdett, értesítésem érkezett. A Ttwitter fiókomat egyre többet követik, és már nem csak azért, mert kiderült, hogy hercegnő vagyok, hanem, mert összehoztak Harryvel. Mikor épp leraktam volna, megcsörrent, ekkor már hívásom volt.
- Igen? - szóltam bele.
- Jó napot, Diana-t keresem.
- Én vagyok az.
- Dr. Cartel vagyok, megérkezett az eredmény.
- Hallgatom.
- A DNS vizsgálat eredménye szerint, 99,9% megegyezik a királyi család vérével.
- Köszönöm szépen, remélem bízhatok magába.
- Természetesen, fenség.
Megnyugtatott, hogy most már nem lesz hazugság az életem. Harry lépett be a szobába, derültségemet látva rákérdezett boldogságom okára is.
- Felhívott az orvos, tényleg közöm van a királyi családhoz.
- Örülök - már épp kiment volna a szobából, mikor utána szóltam.
- Harry, tudunk beszélni?
- Mond - ült le az ágyra, velem szembe.
- Miért kerülsz?
- Nem kerüllek Di, csak...
- Harry, pontosan azt csinálod, mindig! Ha közeledem feléd, te elmész, ha meglátsz, akkor már oda se jössz! Csodálom, hogy most bejöttél a szobába.
- Nem tudtam, hogy itt vagy... - mondta halkan.
- Épp ez az, most is csak azért jöttél be, mert nem tudtad, hogy itt vagyok. Ha nem akarsz velem beszélni, akkor mond meg, és inkább hazamegyek! Elegem van abból, hogy itt vagyok, és többet beszélek a nagyanyáddal, mint veled! Bírom Eleanort, de veled jöttem!
- Sajnálom, ígérem figyelek rád, csak ne menj el - fogta meg a kezem, majd hüvelykujjával kezdte simogatni.
- Jó.
- Di, sajnálom, hogy kerültelek, csak nem tudom, hogy te hogy érzel a csókkal kapcsolatba.
- Nem kell sajnálnod Harry, tudom, hogy van az a másik lány, tőlem nem fogja senki megtudni - mosolyogtam, pedig belül, sírtam, mint egy óvodás. Hogy mondhatok ilyet? Igenis sokat számított az a csók, de csak nekem.
- Rendben.
Ezzel a szóval hagyta el a szobát. A délelőttömet a konyhába töltöttem, és segítettem Annenek és Eleanornak a főzésbe. Gemma és Robin a kertben voltak, és valamit nagyon bütyköltek, míg Harry a városba járkált. Nélkülem.

Mikor már az asztal is fel volt terít, igazából csak Harryre vártunk. Mikor a göndör, betoppant csak épp, részegen. Rögtön ugrottam, és támaszt nyújtottam neki.
- Kicsim - Anne is segített. Felvittük a lépcsőn, be a szobájába, az ágyra ültettük, de rögtön eldőlt.
- Hánynom kell - mondta és már a kezét a szája elé is kapta, Anne rohant a vödörért, ami a fürdőbe helyezkedett el, majd Harry elé helyezte, én fogtam a Göndörke haját, míg kiadta magából az alkoholt.
- Anne, itt maradok vele, egyetek nyugodtan - mosolyogta a kedves asszonyra, aki csak szomorúan figyelte fiát.
- Jobban örülnék, ha inkább te ennél, nem igazán figyelsz az étkezéseidre.
- Menj csak! - fogtam egy hajgumit és felkötöttem Harold haját, majd a hátát simogattam. - Miért csináltad? - kérdeztem, mikor már Anne kilépett az ajtón.
- Titok - mosolygott, majd rögtön elkomorult, és megint hányni kezdett.
- Végeztél? - kérdeztem 5 perc múlva, mivel már jobb színbe volt, és nem öklendezett.
- Igen.
- Akkor leveszem a felsőd és a nadrágod, aztán aludj - álltam fel, majd lehúztam róla a pólóját, majd a nadrágját, de abba elkélt a segítség. Miután befeküdt az ágyba, és elhelyezkedett, a telefonomat vettem a kezembe, és nyomkodni kezdtem a közösségi oldalakat, mikor megint megszólalt.
- Nem tudok aludni, nélküled.
- Harry, csukd be a szemed és képzelj oda.
- De átakarlak ölelni.
- Ölelgesd a hülye párnád!
- De az nem olyan illatú mint te.
- Ha odafekszek befogod?
- Igen.
Sóhajtottam, majd felálltam és odafeküdtem mellé. Ahogy vízszintesbe kerültem, már húzott is magához, és átkarolt. A fejét a nyakamhoz, rakta, édesen szuszogni kezdett. Persze a kissé sötét szobába csend uralkodott, így engem is magával ragadtak az álom manók.

Halk beszédre ébredtem, a két kommunikáló nem más volt, mint a Bongyolka, és Eleanor.
- Kicsim, tudom, hogy szereted!
- Nagyi, ez nem ilyen egyszerű. Még csak a közelébe se lehetnék, ha hallgatna a nagyanyjára!
- De ő nem hallgat rá! Harry, mindennek oka van, ezt te is nagyon jól tudod!
- Majd még beszélek vele, de menj egyetek csak, majd mi is megyünk, ha felkelt.
- Rendben! - az ajtó csukódott, Harry pillantását pedig magamon éreztem. A mellkasán feküdtem, hallottam egyenletes, még is gyors szívverését. A hátam simogatta, miközben hajamba csókolt.
Nem tudom mennyit aludhattam még. Cirógatásra keltem, majd halk suttogásra.
- Di, ideje felkelni.
- Sokat aludtam? - nyitottam ki a szemem, Harry mosolygós arcával találtam szembe magam.
- Nem, csak 1-2 órát.
- Jól vagy? Nem fáj a fejed?
- Szerintem sokkal jobban érzem magam, mint megérdemlem.
- Hát azt látom! - utaltam, fájdalommentes arcára, ami igencsak örült valaminek.

A nap további részét, a nappaliba töltöttük, Anne oktatta Harryt, a mai tettéről, Gemma pedig csak szórakozottan, piszkálta öccsét, engem pedig Eleanor, és Robin szórakoztatott, Harry gyerekkori képeivel, amiket igencsak jókat kuncogtam. Szinte mindegyik képhez, volt valami hosszú monológ, amin már nem csak kuncogtam, hanem hangosan nevettem.
Ehhez a huncut képhez, kaptam a leghosszabb történetet. Egy igen fontos futball meccs előtt készült, Harry annyira várta, hogy éjjel egy szemhunyásnyit sem aludt, a focimeccs előtt, pedig elaludt. Épp annyi energiát gyűjtött, a mérkőzéshez, hogy utána, síri csend volt a házba, mert a Kicsi Harry benyomta a szunyát.
Egész nap Harry morcos arcát figyeltük, mivel megsértődött, mert kinevettem. Így a nap további részébe a kedvébe jártam. Este még a hátát is megmasszíroztam, persze annak már nem tudott ellenállni, és megbocsájtott. Este Gemma ötletéből kifolyólag, elmentünk egy bárba, ami 3 utcányira volt. Végig Gemmával készültem, aki a legkihívóbb ruhába bújtatott, még csak ellenkezni se mertem, és valljuk be, hogy nem is akartam. A combom közepéig ért, így keveset hagyott a képzelet erejére. A szintén sötétkék színű magassarkú, pedig csak dobott rajta. Világos hajam, loknikba hullott a vállamra, a sminkem pedig igencsak egyszerű lett, hisz a púderen és a szempillaspirálon kívül, semmi nem borította az arcom. A kis táskámba beledobáltam pár fontos dolgot, mint például a pénztárcám, telefonom, és egyéb egészségügyi dolgok, amikre vészhelyzet esetén szükségem lehet. Gemma ruhája se a legvisszafogottabb ruha volt, de gyönyörűen állt rajta. Szintén egy igencsak magasabb sarkúval, ami a ruhának a színével volt azonos. Harry igencsak egyszerűen cselekedett ruháját illetően, hisz azt 5 perc alatt kiválasztotta, de a hajával annál tovább tartott. 30 percig vártunk rá, mikor kilépett a fürdőszoba ajtaján, ugyanolyan hajjal jött ki, mint mikor bement. Gemma konkrétan kiakadt, és beletúrt öccse hajába, mire visszavonult, és elkezdte megint csak rendezgetni, a göndör fürtjeit. Persze most rövidebbre fogta a tollászkodást, szerencsénkre. Az ajtóba Gemma és Harry pár régebbi barátjával futottunk össze, nem is tudtam, hogy jönnek még. Harry közel hajolt.
- Kérlek játszd el, hogy a barátnőm vagy. Ha nem teszed, ma verekedhetek, miattad.
Csak bólintottam, és ujjainkat összekulcsoltuk. Gemmának is szólt, csakhogy nehogy valami boruljon. A bárba, a cigiszag, és a különböző parfümök illatai keveredtek, egy asztalhoz mentünk, ahol mindenki elfért. Megkaptuk az első kör italunkat, amit egy nagy koccintás után húztuk le. Az este igencsak jól alakult, minden boldog volt. Én is. Kifejezetten örültem annak, hogy ennyire jól befogadtak, engem, mint az újoncot. Harry és Gemma barátai is érdeklődtek, és volt olyan, akivel telefonszámot is cseréltem. Mindenki nagyon szimpatikus volt. Éjjel, mikor már szinte egyikőnk se állt teljes biztonságba a lábán, hazaindultunk. Gemma még könnyen felment a lépcsőn, de Harry, aki annyit ivott, mint Gemma és én, együtt.


Sziasztok! 
Nos tudom, nagyon rég írtam, amit nagyon röstellek. Mivel elkezdődött a suli nektek is és nekem is elég sok tanulni valónk van. Ennek következményébe, biztosan nem tudom meghatározni, hogy mikor tudom hozni a részt és mikor nem, minden erőmmel azon leszek, hogy egy héten legalább egy, de lehet, hogy két rész felkerüljön. Remélem ezt majd sikerül kivitelezni. Mindenesetre szükségem van a támogatásotokra. Gondolok itt a kommentekre, vagy feliratkozásokra. Az eddigi feliratkozóknak köszönöm szépen! 
Szeretnélek megkérni titeket, hogy írjatok véleményt, ha nem tetszik, azt is! 
Puszi: 
Átlagos lány... 

3 megjegyzés: