2. Fejezet - Szabad?

 Nem töltöttünk sok időt a szórakozóhelyen, Henry mindenkivel jól elbeszélgetett, de ahogy mondta a beszélgetést mindig ő kezdeményezte. A One Direction tagokkal nem igazán beszélgettünk, viszont meghívtak minket az egyik koncertjükre.
 De mint kiderült megvannak hívva egy estélyre, ami a palotába lesz megrendezve. Én erről még nem is hallottam. Másnap reggel Clair keltett, mert már most tovább aludtam, mint kellett volna. Mikor épphogy kinyitottam a szemem, nagymamám lépett be.

- Diana, ma jön egy ruhatervező, van pár olyan ruhája, ami neked jól állna, megmutatja és amelyik tetszik az lesz rajtad - ült le egy székre. - Clair, miért nincs széthúzva a függöny?

- Én kértem - szóltam Clair előtt.

- Rendben.

Megvárta míg elkészülök, az arcából ítélve nem igazán örült az öltözékemnek. Mivel már kezdtem éhes lenni, így nagymamám leküldött minket Clairrel. Kértem, hogy mutassa meg a konyhát, így odavezetett.

- Mit parancsol? - mosolygott kedvesen egy szakállas nagydarab emberke, gondolom Ő itt a szakács.

- Diana vagyok - nyújtottam a kezem, amit meglepődve elfogadott, majd meghajolt.

- A nevem Fred - még csak nem is nézett a szemembe.

- Fred, kérlek ne hajolj meg előttem - mosolyogtam rá.

Miután tisztáztuk, hogy nem szeretem ezeket a külön járókat, inkább elkészített nekem, egy XXL szendvicset, ami már magába akkora volt mint a fejem, pedig nem kicsi. Mikor még megpakolta, sajttal, sonkával, paradicsommal, és még vagy fél kg hússal, szinte már a látványától is jól laktam. Miután magamba tömtem az óriás szendvicset, Emma is megjelent, majd a két szobalányommal, akikkel egyre jobb a kapcsolatom, felmentünk. A szobába már ott volt egy idegem nő, igen elegáns öltözetben, az ajtónál pedig két őr állt. 

- Fenség - hajolt meg ő is.  

- Jó napot - mosolyogtam rá. 

- Diana, ő Miss Thurman, ő egy igen nemes, divattervező, felajánlotta a ruháit, szeretné, ha azok közül választanál. 

- Megtisztelő lenne - szólt lágyan. 

Megmutatott pár ruhát, és amik a legjobban tetszettek, azokat fel is próbáltam. Az első ruha, elnyerte a tetszésemet, mivel nem volt túl csicsás, és még csak nem is rózsaszín volt, hanem kék. Igaz a földig ért, a szoknyáján semmi csillogás, viszont a felső részén az ujja csipkés. Nem túl egyszerű, de nem is túl giccses. A másodikat, csak azért tetszett, mert nem volt válla, és ahogy olvasgattam, nem igazán tetszik nekik ha a vállunk nincs eltakarva, azt hiszem ez is egy szabály. Az alja ennek is egyszerű volt, a felső része viszont csillogott. Mivel ez a két ruha volt, ami még is csak a legjobban tetszett, a másik kettőt már fel se próbáltam. A nap további részébe, cipőt kerestünk a ruhákhoz, közös ebéd volt, délután pedig pár vendég érkezett, de nagymamám nekik még nem akart bemutatni, így én a szobámba voltam és az ágyon ültem, néztem kifele az ablakon.
Miközben a szobámba voltam, eszembe jutott minden. A legmerészebb álmaimba se gondoltam, hogy hercegnő vagyok.  Belegondoltam, hogy holnap egy rendezvényen bemutatnak a nagyközönségnek, jelen kell lennem, és nem futamodhatok meg. Megtudom csinálni, csak akarni kell, és önbizalom, amiből nekem elég kevés van, de majd valahogy megcsinálom. Mindig erős leszek, sose fogom megmutatni a gyenge pontjaimat. Valaki kopogott, majd bátyám, William lépett be a szobába.
- Jól érzed magad itt? - ült le az ágy végére.
- Hiányzik a családom - húztam el a szám.
- Holnap látod őket - mosolygott. - Remélem jól fogod magad érezni az estélyen.
- Biztosan.
Még beszélgettünk pár dologról, Ő is nagyon kedves, kiment a szobámból, én pedig megint egyedül maradtam. A gépet bekapcsoltam és felmentem az oldalra, ahol a meghívottak listája szerepelt. Rengetegen voltak, hírességek, nemesek, és megláttam a szüleim nevét is. Fogtam egy táskát, majd belepakoltam pár cuccom, felkaptam a telefonom és lerohantam. Az ajtóba egy őr állt, aki meg se szólalt, mikor elmentem mellette. A kaput kinyitották előttem, én pedig gyorsan kiviharoztam a palota területéről, egy taxiba pattantam, és bediktáltam a címet. A fuvarom kifizettem, mikor megállt az ismerős ház előtt. Bekopogtam, és anyukám nyitott ajtót, akit rögtön meg is öleltem. Elkezdett sírni és csak ölelt. Pár perc múlva apa is megjelent, és ő is társult ölelkezésünkhöz.
- Mit keresel itt? - kérdezték meglepetten.
- Hiányoztok - lábadt könnybe a szemem.
- Te is nekünk - szorított anya magához.
Nagyon sokat beszélgettünk, ennyire még sose kommunikáltunk nyíltan. Rengeteg dolgot elmondtak nekem, ahogy én is nekik. Este autóba ültünk, és visszavittek a palotához. Hosszasan búcsúztunk, majd mikor kiszálltam, rengeteg fotós kezdett el a vakujával megvakítani, két őr rögtön mellettem termett, a kapuk kinyíltak, és már bent is voltam.A lépcső aljánál fiatalabbik bátyám állt, majd intett a fejével, hogy kövessem. A szobám ajtaját kinyitotta előttem, majd miután mind a ketten bent voltunk már neki is kezdett.
- Aggódtam miattad! Azt hittem, hogy megfutamodtál.
- Nem fogok megfutamodni!
- Diana, te vagy az egyetlen húgom, és már most a szívembe loptad magad!
- Sajnálom!
- Mivel falaztam neked, senki más nem tud arról, hogy elmentél - beszélt már lágyabban.
Nem szidott le, nagyon jól esett, hogy már ilyen jóba vagyunk, örültem annak, hogy van két bátyám, és az egyikkel különösen jó a viszonyom. Éjfélig csak beszélgettünk. Állandó témánk nem volt, de mindig akadt olyan, ami mind a kettőnket érdekelt.

Reggel elég álmosan ébredtem, pontosan 7 óra volt. Akárhogy feküdtem, sehogy sem volt kényelmes, inkább a telefonom a kezembe vettem, a Twitter oldalamra felnéztem, a követések száma az egekbe szökött. Miért? Még pár percet tölthettem el a telefonom nyomkodásával, majd Clair és Emma lépett be a szobámba. Miután gyorsan lezuhanyoztam, majd ruhát kerestem, már mentem is le reggelizni, hiszen már kongott a szemem az éhségtől. Fred megint csak a konyhába sürgött-forgott, különböző finomságokat készített, kis kuktáival együtt. Most omlettet és kávét kaptam reggelire, megszerettem volna csinálni magamnak, de akkor betoppant szerető nagymamám, aki ragaszkodott, ahhoz, hogy reggelim ne a konyhába fogyasszam, ahol eddig is. Elmondta a mai tervet, amit délután négyig meg kell csinálnom.
8 órakor: Pár köszönő levelet kellett aláírnom, mivel rengeteg ruhákat és tárgyakat kaptam.
10 órakor: A ruhámon alakítottak.
12 órakor: Ebédeltünk. Remek volt, mindenki csendben ült, még csak meg sem szólaltunk.
Mivel az utolsó programot lemondta, mivel elég lesz egy napra egyenlőre ennyi, így azt csinálhattam, amit akartam. A szobámba a ruhámat, még mindig varrták, így bátyám keresésére indultam. Mindenkivel találkoztam, csak épp vele nem.

Az ünnepség kezdete hamar elérkezett. Henry bátyám mellett álltam, engem ő kísért. Rengeteg fotó készült rólunk. Feszengve álltam újdonsült családom mellett, nem szoktam hozzá, hogy ennyi ember figyel.
- Nyugodj meg, mert még a vak is látja rajtad, hogy izgulsz! - nevetett Henry.
- Nem vagy vicces!
Nagymamánk köszöntőt mondott, majd pár ember már táncolt is. Jó volt nézni a boldog párokat, ahogy szerelmesen táncolnak, néha adnak egymásnak egy-egy puszit. A rózsaszín ruhám, meg-meg libbent rajtam, mikor nevettem bátyám hülyeségén, aki velem foglalkozott. 
- Henry, a húgod, még mindig elképesztő! - lépett mellénk a(z) One Direction, mivel Henry a múltkor már többször is engedélyezte nekik, a beszélgetés kezdeményezését, így már bátorkodtak odajönni hozzánk. Persze, ezt a bókot, a nőfaló, Harry Stylestől kaptam, akinek mosolya, most is gödröcskéket, mutatott az arcán.

- Köszönöm - mosolyogtam rá.
- Harry, tudom, hogy gyönyörű a húgom - karolt át bátyám, majd nyomott a hajamba egy puszit.
- Diana - hallottam meg szüleim hangját.
- Majd jövök - kacsintottam bátyámra, aki csak jót kuncogott rajtam.
A szüleimmel rengeteg időt töltöttem, szinte a felét, az ünnepségnek, viszont nekik korán elkellet menniük, mivel holnap nekik még dolgozniuk kell. Visszamentem bátyámhoz, aki még mindig a bandával cseverészett.
- Rettegj, mert Nagyi talált neked megfelelő partit - figyelmeztet Drága Bátyám.
- Remek.
- Táncolnál velem? - nyújtotta felém a kezét Harry, nem válaszoltam, kezem a tenyerébe helyeztem, majd a táncparkettre mentünk. Kezét a derekamra helyeztem, én pedig a vállára. A kezünket magunk mellett tartottuk. Közel húzott magához, egészen közel, a testünk szinte összeért, és úgy táncoltunk.
- Hogyhogy eddig sose láttalak itt?
- Mert eddig én se tudtam, hogy mi vagyok.
- Ezt, hogy érted? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem tudtam, hogy hercegnő vagyok.
- És eddig úgy éltél, mint a normális lányok?
- Igen - bólintottam.
- Hány éves is vagy?
- 18 leszek, holnap.
- Akkor ünnepelni kell, ez egy olyan szám, amit sose felejt el az ember.
- Nem fogom ünnepelni.
- Ha gondolod, te és a bátyád átjöhetnél hozzám holnap, úgy is a srácok is átjönnek, meg a barátnőik.
- Nem szeretnék zavarni, Henry pedig nem biztos, hogy eljönne.
- Ha Henry nem is, de te gyere el! Örülnék neki.
- Majd meglátom.
- Majd átküldöm a címem - kacsintott.
A szám véget ért, eddig fel se tűnt, hogy a kedvenc számomra táncoltunk, ami nem más mint James Arthurnak az Impossible c. száma.
A rendezvénynek, éjjel 11kor lett vége, mindenki nagyon jól érezte magát.Még mielőtt a szobámba mentem volna, kimentem a kertbe, a hintához, de egy ismerős hang hallatott magának hangot, amire ijedten kaptam hátra a fejem. Egy nem várt alak állt mögöttem, azt hittem, hogy már rég hazament. De nem. Itt van. Előttem.

Sziasztok! 
Nos ez egy roppant rövid rész lett, nagyon sajnálom, szinte minden percemet a strandon töltöttem, és alig volt időm írni valamicskét. Így is elég lapos lett ez a rész, de azért remélem kapok hozzá, pár kommentet. Nagy meglepetésemre már 7 rendszeres olvasóm van, rettenetesen örül neki! Köszönöm szépen! Mivel jelezték, többen is, hogy belekavarodtak a két Harry miatt, ezért Diana bátyja, Henry lesz!  Csatlakozzatok a Facebook csoporthoz, oda minden infó kikerül! 

Puszi: 

XoXo Átlagos Lány...

1. Fejezet - Váratlan fordulat

Nem szeretem mikor parancsolgatnak nekem, viszont visszaszólni vagy ellenkezni, nem merek. A számon lakat van, ami csak akkor nyílik ki, ha válaszolnom kell. A szüleim ennek természetesen örülnek, mindig olyan dolgokat találnak ki nekem, amihez semmi kedvem, de az, hogy én nemet mondjak, csak párszor fordult elő és akkor is, csak jobban erőltették a dolgot. Anya mindig az illemet okította, apa pedig a beszédet, ha csak egy kicsit is tiszteletlennek hangzott a mondandóm, kaptam a szidást. Mindig órákat regéltek, hogy ha keveredem a korombeliekkel, akkor nem lesz normális életem. A legjobb iskolákba járattak, táncra, zongorára is. A zongorát még szerettem, de a táncot, egyáltalán nem. Viszont nagy díjakat nyertem a párommal, aki igencsak okos, és neki is a szülei erőltetik, így egész jól kijöttünk egymással.

- Diana, kicsim, kérlek mosogass el - nyitott be anya a szobámba.

- Rendben - álltam fel és már mentem is a konyhába, ahol a rengeteg mosogatnivaló várt. Olyan volt mintha egy egész hadsereg ebédelt volna nálunk, pedig csak mi hárman voltunk. Miután a mosogatással végeztem, felmentem a szobámba és csak néztem a TV-t, ahol minden hülyeség, ment csak olyan nem, ami esetleg érdekelt is volna, így egy zenecsatornán hagytam, amin épp a One Direction számát játszották, igazán fülbemászó egy dal és még kicsit tetszik is. A címe azt hiszem, Little Things. Miközben hallgattam, csak jöttek a gondolatok. Sose csináltam semmi rosszat, hogy miért? Mert nem mertem. Kiskorom óta olyan lány vagyok, akit lehet irányítani, és még hagyom is magam, ami elég nagy hátrány, hisz a nagybetűs életben, csak egy nyámnyila leszek, minden percembe, aggódnom kell, hogy ki lesz az, aki átver, vagy megaláz. Félek majd a legnormálisabb dolgoktól is, lehet, hogy paranoiás leszek? Nagy esélyem van rá... Sose gondolkoztam azon, hogy mi leszek, hisz a szüleim már az elején eldöntötték, hogy ügyvédi pályán fogok elindulni. Sose voltam a legjobb mikor kikellet állni valaki mellett és belőlem akarnak ügyvédet, kész vicc. De azt kell tennem, amit ők szeretnének, ennyivel tartozom nekik, hisz ők neveltek fel és még mai napig a segítségükre szorulok. Minden áldott nap a fejemhez vágják, hogy nem is vagyok az igazi lányuk, de nem fogják hagyni, hogy elkallódjak. Igazuk van, nem vagyok az igazi lányuk, viszont ők a szárnyaik alá vettek engem, már csak azért is hálás vagyok. Nekik köszönhetek mindent, amim van, és amim lesz. Ők gondoztak, őket érdekelte, hogy élek-e még, ellentétben az igazi szüleimmel. Sose kerestek még egy telefont se ejtettek meg, hogy mégis mi lett velem. Megszeretném őket ismerni, hogy ők milyenek, hisz mégiscsak a szüleim. Akárhányszor megemlítettem anyáéknak, mindig családi-vita lett belőle, de a vita nem is nevezhető vitának, mivel ők kiabálnak velem, én meg csak hallgatom, fülem farkam behúzva.
Kopogtak. Rögtön felültem, és a TV-t is kinyomtam, mikor anya dugta be a fejét, utána pedig apa. Valami komolyról lesz szó. 

- Nagyon szeretünk téged - ült le anya mellém, apa pedig anya mellett foglalt helyet. - Elkel, hogy mondjuk neked az igazat, mivel 3 nap múlva a születésnapod lesz. Az anyádnak egy kérése volt, mielőtt elhagyott téged, és az az volt, hogy ne abba a bánásmódba nevelkedj ahova születtél, szerette volna, hogyha nem úgy éled a Világot, ahogy a hercegnők. Nehéz volt téged odaadni nekünk, pedig a nővérem volt. Az apád, pedig mindig felhívott minket, érdeklődött felőled, ahogy a testvéreid, és a nagyszüleid. A nagymamád, holnap reggel ellátogat hozzánk, te pedig elmész vele. El kell, hogy menj vele, mivel így szólt a megállapodás. Azért, voltunk ilyen szigorúak veled kapcsolatba, mert nagy jövő vár Rád. A testvéreid, segíteni fognak neked, hogy megszokd az új életed, ahova majd csöppensz. Nagyon büszkék vagyunk Rád, és tényleg nagyon szeretünk téged! - sírta el magát anya.

Olyan gyorsan mondta el anya a mondatokat, hogy teljesen összezavarodtam.

- Nekünk nem lehetett gyerekünk, de Diana, ránk bízott téged, így mi is kiélvezhettük a szülök szerepét, próbáltunk veled a legjobban bánni, ez nem mindig sikerült, de csak azért tettük, hogy az elkövetkezendő időben könnyebben vedd az akadályokat. Többet kellett tanulnod, mint a többieknek, de előkelő családba kerülsz, ahol elvárják, hogy a rangodhoz megfelelő eszed legyen és az neked megadatott. Nagyon okos, illedelmes, és intelligens lány vagy, nagyon büszkék vagyunk Rád. Arra szeretnénk megkérni, hogy sose felejts el minket - nézett apa egyenesen a szemembe, közben anya karját simogatta, nyugtatás kép. Túl sok információ zúdult rám, előkelő? Az igazi anyám, anya nővére. Az igazi édesapám érdeklődött felőlem? Ahogy a testvéreim és a nagyszüleim is? És holnap jön a nagymamám.

- Miért most keresnek fel?

- Mert most töltöd be a 18-at, és anyád kérése ez volt. Ő szerette volna, ha normális körülmények között nősz fel - válaszolt szipogva, anya.

- Hol fogok lakni?

- A palotába, ahol az igazi családod - hajtotta le a fejét, apa.

- Nekem ti vagytok a családom. Nem szeretnék elmenni, szeretem ezt az életet!

- Drágám, ezt sajnos most nem mi döntjük el. A születésnapodon lesz egy parti, ott leszünk veled, és végig melletted fogunk állni. Az a fontos, hogy maradj ilyen jószívű. A nagyanyád, sose volt jóba az anyáddal, pedig Diana szerette volna. Mindig próbálkozott, de sose sikerült dűlőre jutniuk, apád pedig két tűz közé szorult. A két bátyád, már nagyon várja az érkezésed, imádnak téged pedig nem is ismernek. Holnap a nagyanyáddal Harry is eljön, beszélgettek egy kicsit és mentek is. Oda kell költöznöd, hogy megkapd azokat az okításokat, amikre szükséged lesz a partinál. Majd teáznod kell, szoknyába járni - anya.

- Eldönthetem, hogy odamegyek-e vagy sem?

- Sajnos, nem. Arra, hogy ezt eldönthesd, még nagyon sokat kell várnod - húzta el a száját, apa. - Megkel tanulnod, hogy viselkedik egy hercegnő, megtanítják neked. Ezt már csak azért el kell kezdened, mert a nagyanyád Rád szeretné hagyni a koronáját. Nagyon sok munkád lesz benne, néha elfogsz áradni és a hátad közepére se kívánod, majd az egészet, de bízunk benned és tudjuk, hogy jó nevelést kaptál, ez által megtudod majd csinálni, és büszkék lehetünk majd Rád.

Apáék magamra hagytak, hogy gondolkozzak. Közölném, hogy utálom még csak a gondolatát is, hogy én leszek a hercegnő, vagyis, hogy beleakarnak vinni ebbe az egészbe. Bárcsak másképp lenne. Normálisnak lenni. De lehet, hogy mondhatok nemet? Mindegy, úgy se tenném meg, hisz én mindig azt teszem, amit mondanak nekem.

Bármelyik pillanatba itt lehet a nagymamám. Sose láttam, vagyis élőben nem, de az anyámat nem szerette, akkor engem se fog? Felhúztam egy farmert, és egy toppot, nem fogok neki megfelelni, nem szeretném ezt az életet, amit most akarnak nekem. Szeretem, hogy nem kell fontos döntéseket hoznom, így nem hibázok. Nyilván hibázok, de nem annyit, mintha nekem kéne döntenem.

A szobámba ülök, nem rég keltem fel, anya már hívott reggelizni is, viszont semmi étvágyam, kíváncsi vagyok az új emberekre, akikkel mostantól fogok élni.

Tegnap utána néztem, az állítólagos családomnak. Mindig szoknyába járnak, kivakolva. Egyedül Harry az, aki nem olyan komoly. Róla azt olvastam, hogy eljár bulizni, ugyanúgy csajozik, mint a normális emberek, akiknek nincs címere. A többiek viszont túl komolynak tűnnek, főleg a nagymamám. Anya kopogtatott az ajtón, hogy megjöttek. Nagyot sóhajtva mentem le a lépcsőn, ahogy beléptem a nappaliba, megpillantottam, a nagymamám, II. Elizabeth személyében, és Harry herceget. Csak néztem őket, nem tudok mit kéne csinálnom. Elvileg a családom, de attól még megkel előttük hajolnom vagy nem? Nem tudom mit kéne tennem! Zavartan fordultam szüleim felé, akik csak vártál a reakcióm, engem fürkésztek.

- Te vagy Diana? - szólított meg II. Elizabeth, királynő.

- Igen - válaszoltam halkan.

- Az én húgom - ölelt meg Harry. Viszonoztam kedvességét. - Olyan vagy mint anya volt - simította meg orcám. - Gyönyörű!

- Köszönöm.

- Mivel a családod vagyunk velünk nem kell lerendezned ezt a meghajolós szarságot, csak azokkal kell, akiket nem ismersz és tudod, hogy rangos.

- Harry, hogy beszélsz? Nem lehetsz illetlen másnak a házánál! - szólt rá nagymamánk. - Kedvesem, kérlek szólíts Nagymamának, és tegezz csak! Örülök, hogy végre van egy lány unokám is, már nagyon vártam, hogy végre megismerjelek!

- Én is, örülök - nyögtem ki nehézkesen.

- Nos, ha nincs ellenedre indulnánk - mosolygott rám.

Gyors a szüleimre kaptam a tekintetem, anyának potyogtak a könnyei, apának pedig csillogott a szeme. Anyát szorosan megöleltem, majd apát. Felhúztam a tornacipőm, amin Harry csak mosolygott, majd indultunk. A fiatal herceg átkarolt, nagymamám pedig egy őr kíséretével, ment a fekete autóhoz. Fotósok tömege gyúlt össze a házunk előtt. A kocsi ablakából visszanéztem a házra, ami eddig az otthonomat szolgálta.

- Nos, Harry felkísér a szobádba, ott van olyan ruha, ami megfelelő a családod megismerésére. Délután teázunk és jobban megismerjük egymást, utána Harry felajánlotta, hogy eltölt veled pár órát, és elmondja a tudnivalóidat.

- Pontosan milyen ruhára gondolsz?

- Olyanra, ami nem nadrág, és nem tornacipő.

- Nem szeretnék szoknyát felvenni, hacsak nem ünnepély van, vagy fontosabb rendezvény, találkozó- kivételesen nemet mondok, hátha akkor azt mondják, hogy menjek vissza, haza.

- Rendben, vehetsz fel nadrágot, egyéb óhaj?

- Nem szeretnék nagyon megváltozni.

- Mi sem szeretnénk, ha megváltoznál! A nevelő szüleid rengeteget meséltek rólad, és csupa jó dolgot, rosszat nem is mondtak - mosolygott, nagymamám.

A palotába gyorsan megérkeztünk, pár személyzeni tag már ott volt.

- Diana, ő a szobalányaid, Clair és Emma, a többit majd ti megbeszélitek. Ő Mrs. Wilson, ha tőle kérdezel valamit, mindig tudja a választ, magam sem értem, hogy hogy és végül Mr. Scott, ő az, aki intézi nekünk a teázásokat. A többiekkel pedig majd megismerkedsz - simította meg a hátam. - Harry kérlek mutasd meg a szobáját.

Harry csak biccentett egyet a fejével, majd elindult én pedig követtem. Két lépcsőn mentünk fel, majd a bal oldalon lévő harmadik ajtónál megálltunk.

- Túl puccos, de majd alakíthatod - kacsintott.

Két emberke megjelentek és kinyitották az ajtót előttünk. De minek? Van kezünk, mi is kitudjuk nyitni. Nem értem ezt a nemesi logikát.

Emma és Clair is jöttek mögöttünk. a szobám tényleg feltűnően puccos, a nagy ágy, a gardrób és a hatalmas arannyal díszítette szekrények. Jobban szerettem volna, ha egyszerű. Így túlságosan, előkelő, én pedig egy egyszerű londoni lány vagyok. Az ággyal szemben egy nagy TV foglalt helyett, attól jobbra egy íróasztal, amin egy vadonatúj laptop. És egy nagy könyves polc is volt, amit reményeim szerint majd el is olvasok. Mikor közelebb léptem, megláttam a francia, olasz és latin címeket, így megrettentem. Ezeket még ha olvasom is, de nem érteném. Gondolom, majd tanulhatom a különböző nyelveket. Harry adott az arcomra egy puszit, majd kiment. Emma és Clair viszont bent maradtak, így hozzájuk fordultam.

- Nem tudom, hogy kezdjem - nevettem el magam.

- Fenség - pukedliztek.

- Ezt ne! Diana vagyok, és hagyjuk a pukedlizést!

- Nekünk azt nem szabad, ez a szabály - Emma halkan beszélt hozzám.

- Majd megbeszéltem a nagymamámmal, de ha nem is engedi, akkor is csak akkor csináljátok, amikor ő is jelen van - kacsintottam.

 - Segítenétek? Olyan ruhát kell felvennem, ami megfelelő a családom megismerésére - forgattam a szemeimet, amin csak jót mosolyogtak.

 Miután kiválasztottunk közösen a megfelelő még is normális öltözéket, -ami kivételesen szoknya- mentem is le, ahova Emma és Clair elkísértek, mivel valószínű, hogy eltévedtem volna a nagy épületben. A szobában volt Harry és a Nagymamám, őket már ismerem. A többiek pedig még ismeretlenek a számomra.

- William vagyok, az idősebbik bátyád - mosolygott rám. - Ő a feleségem Kate - miután kezet fogtam vele, megismertem a nagypapám és az apámat is, és annak feleségét. Mindenki nagyon aranyos volt. Mosolyogtak, miközben beszéltettünk, Harry végig figyelt.

- Elnézéseteket kérjük, de Dianával megbeszéltünk valamit - állt fel.

- Mit? - húzta fel a szemét nagymamánk.

- Megmutatom neki a palotát.

Miután mindenkitől illedelmesen elköszöntünk, mentünk fel a szobámba. Harry az íróasztalnál foglalt helyet, én pedig az ágyra ültem.

- Szimpatikusak?

- Apánk felesége, Camilla furcsa, ahogy Kate is.

- Vigyázz velük, Camilla szeretne a trónra jutni, ahogy Kate is.

- Te miért nem? - húztam fel a szemöldökömet.

- Nem szeretem ezt a felhajtást. Látom a nagyin, hogy túl feszült, mindig agyal valamin és sose tud normálisan koncentrálni valamire. Ha majd nekem is unokáim lesznek, szeretném úgy velük tölteni az időmet, hogy tudok teljes mértékben rájuk figyelni.

- Megértem - húztam el a szám.

- Olyan bulizós fajta vagy?

- Még sose voltam buliba - hajtottam le a fejem.

-  Jó lesz ezt minél előbb bepótolni! Megbeszélem a nagyival és ha belemegy akkor este elviszlek egy jó kis helyre! - Harry igazán kedves volt velem.

 - De tudnod kell, hogy max. egy koktélt ihatsz!

- Oké.

Felállt és már el is hagyta a szobát. Clair és Emma lépett be az ajtón.

- Tudnátok nekem segíteni?

- Persze, Harry úrfi már mondta, hogy segítsünk neked ruhát keresni.

- Pont ezt szerettem volna én is kérni.

Harry hamar visszaért a jó hírrel miszerint a nagyi belement, de semmi károsat nem csinálhatunk, amit nem is akartunk, azzal könnyű alkut kötni. Még annyit mondott, hogy két őr figyelni fog minket. Lassan levegőt se vehetek majd úgy, hogy valaki nem figyelne? Nem rég óta tart ez az egész, de már most kezd idegesíteni. Clair választotta ki a ruhám, míg Emma a hajammal bajlódott, amit szép lokniknak formált a hajsütő segítségével.Miután elkészültem, Harry már meg is jelent az ajtómban. Megköszöntem a segítséget, Emmának és Clairnek, majd indultunk is.

 Két őr jött velünk, ami Harrynek nem igazán tetszett, de nem mondott semmit. Miután megérkeztünk rögtön rendeltünk egy italt, Harry és én is egy colával kezdtünk, és nem is terveztük, hogy túl sok alkoholt iszunk. Már egy órája a szórakozóhelyen lehettünk mikor pár srác lépett be. A mellettünk lévő boxba foglaltak helyet. Mikor észrevettek minket, köszöntek.

- Tudod kik ők? - húzta fel a szemöldökét a  bátyám.

- Nem - ráztam a fejem.

- Ők a One Direction. Híresek.

- Így már tudom. De csak pár számukat ismerem.

- Voltak már nálunk a palotában, és volt egy-két alkalom, hogy egy bulin voltunk. 

- Hogy-hogy nem jöttek ide?

- Van erre is egy törvény, egy "alattvaló" nem kezdeményezhet velünk beszélgetést - forgatta a szemeit.

- Ez mekkora hülyeség - nyilvánítottam ki a véleményem, amin még magam is meglepődtem.

Egész este beszélgettünk, de persze néha néha táncolni is voltunk. Én nem fogyasztottam alkoholt, Harry igen, de mindig tudta, hogy hol a határ. Beszélgettünk a One Direction fiúkkal, mint kiderült, lesz valami ünnepség, a palotában, amire ők is hivatalosak.

Nagyon kedvesek voltak. Szinte alig beszéltek, csak mikor Harry megmondta nekik, hogy nincs itt senki olyan, aki ellenőrizné őket, így már bátrabbak voltak.

- Harry, ő a barátnőd? - kérdezte kedves hangnemben Harry Styles.

- Nem, ő a húgom - karolt át.

-Gyönyörű - nézett a szemembe.

Zöld szemei szinte erősen csillogtak, bár lehet, hogy csak az alkohol teszi. A szeme a smaragdot juttatta eszembe. Már első látásra is imádtam a szemét.

- Csak vedd le róla a szemed! - mondta rettenetesen komoly arccal, Harry herceg.

-Nem ígérhetek semmit! - kacsintott rám, Harry.

Sziasztok!
Megérkezett az első fejezet is, külön köszönetet szeretnék mondani Stephanie Mayer-nek, mert bétáskodik a blogon, és biztat! Nézzetek be hozzá is, remek blogot vezet, Én személy szerintem imádom.! Már felraktam volna előbb is a részt, csak nem voltam gép közelbe, így ez tolódott... Nagyon szépen köszönöm a két rendszeres olvasót!
Hagyjatok nyomot magatok után!

XoXo Átlagos Lány

Prológus

 Az álmokban hinni kell, majd tenni értük. Mikor megvalósítod, a boldogság eluralkodik rajtad, majd a két pad közé esel. Mikor a padlón vagy, a halálodat kívánod, van egy könnyebb és egy nehezebb út. Melyiket választanád? Szerintem mindenki a könnyebbiket. Vállalja a kockázatot vagy sem? Talán itt lenne az ideje annak, hogy ne mindig csak engedelmeskedjen a szüleinek, lázadjon végre, hisz 18 éves! A bulit, eddig még a száján ki se ejthette, de minden megváltozik? De nem csak a viselkedése, hanem a helyzete is, a lakhelye, a családja és a barátai. Minden. Dianának nem könnyű az élete, hisz olyan családba nőtt fel, ahol eléggé szorosan tartották a gyeplőt, de ez után még nem ér véget. Még szigorúbbak lesznek vele, még többet kell tanulni, még többet kell olyan dolgokkal foglalkoznia, amihez semmi kedve. Vagy kifog állni az akaratáért, és nem enged? Megtanulja kezelni a helyzetet, és kiáll a saját igazáért. De szerelmes lesz. Ez a hír fogja csak igazán felcikázni a kedélyeket, de ez sem érdekli. Végre egy olyan lány lesz, aki megtudja védeni magát, és nem egy nyámnyila, aki csak teszi, amit mondanak neki. Ő lesz az a lány, akire rábíznák a királyságot! 

Sziasztok, 
Mit látjátok a blog megnyitotta a kapuit. Remélem élvezni fogjátok az írásom! :) Igyekezni fogok a részek írásával, remélem, hogy mindig időben feltudom, majd rakni a részeket, és sosem kések, majd. Ha tettszett a prológus iratkozz fel, és kommentelj! :) 

Ölel titeket: 

XoXo Átlagos Lány